Korunk nagy zsenije, Fluor Tomi Mizu cimű opusza végre valahára megkapta a megfelelően tudományost elemzést! innét nyúltam
A költő nem sokat teketóriázik, azonnal szituációba helyezi az olvasót az első két sorral.
"Zúzunk az éjszakában
én meg pár haver”
A zúzás tevékenység tulajdonképpen nem jelent semmit. Talán a „létezünk az éjszakában” lenne a közérthetőbb formája. A költő szóhasználatát némi művészi túlzás jellemzi, mintha az éjszakában való létezést valamilyen erős hang, vagy fényhatás kísérné. A második sorból az is kiderül, hogy a költő nem egyedül csinálja a zúzást.
A következő két sorban némi képzavar érezhető. A dolgok állásáról érdeklődik a hallgatótól, de a választ meg sem várva egy örök érvényű igazságot sző mondanivalójába, mely szerint ha menni kell, hát menni kell.
„na mondd csak, mi a pálya
ha hívnak, menni kell”
Miután meggyőződhettünk a költő bölcsességéről, egy újabb képzavarral találjuk szembe magunkat:
„régóta nincs kiút
csak lányok és fiúk”
A költő míves soraiban tudatja abbéli elégedetlenségét, hogy csak két neme létezik az emberi fajnak. Csak lányok, és fiúk, és ebből hiába is keresnénk kiutat. Aztán mégiscsak elégedett ezzel az állapottal:
„nekem bejön ez a szitu”
Ezek után tanúbizonyságot tesz – zsenge kora ellenére – hiperrealista látásmódjáról:
„Csak akkor bulizom, ha úgy van
és általában úgy van”
Csak akkor megy mulatságba, amikor úgy van, vagyis amikor mulatságba megy. És általában olyankor mulatságba megy. Ezen a ponton érezhető Dali festészetének hatása, vagy valamilyen szintetikus tudatmódosítóé. A költő fontosnak tartotta, hogy a hallgatóval megossza elérhetőségét:
„lenn megtalálsz a klubban”
A költő, mintegy nyomatékosítja mondanivalójában, hogy elégedett az állapottal, tetszenek neki a hallgatóról keringő bárgyú történetek. Aztán szeretné a hallgatót valami meggondolatlanságra bírni. Remélhetőleg nem a hegyoldalt akarják felgyújtani:
„nekem bejön ez a szitu
a sok buta sztori rólad
csináljunk most olyat,
amit megbánunk majd holnap”
Ezek után a költő megszólítja hallgatóját (feltételezve, hogy az nőnemű, és szintén zsenge korú), és egy gyermeteg hasonlattal megpróbálja közösülésre bírni azt:
„Kicsilány, óóó, szia, helló!
álljunk össze, mint két kicsi legó”
A következő sorokban újból képzavarral szembesülünk:
„na figyu már, mondom mi a szitu
te lány, én meg fiú
na mizu, mizu, mizu?”
Felhívja a hallgató figyelmét a nemek közti különbségre, és ezután roppant nyomatékosan, önmagát háromszor is megismételve érdeklődik a dolgok állása felől. Aztán egy hirtelen váltással másnap reggel lesz A költő ekkor szemlélteti a hajnalhasadtát, mellyel ellentétben áll az általa bonyolított mulatságok”keménységével”. Nyilván itt a jó ízlés határait feszegető mulatozásra utal a költő:
„A klubok rég bezártak
a város felébred
világos van, de nálam
a bulik kemények”
A költő nem rejti véka alá trehány életmódját. Erre egyetlen sort szentel csupán. Aztán – nyilván a divatos „afterparty” szó rövidítésével tudatja, hogy a mulatság utóéletének egy szoba ad otthont. A hallgatót megpróbálja házipornó készítésére bírni. Undorító:
„a cuccok szétdobálva
after a szobában
te és én a félhomályban
filmezünk az ágyban?”
Ez után némi anakronizmussal újra belecsöppenünk a mulatságba:
„Te is tudod, hogy van
ha Tomika felbukkan
partyszemcsiben a klubban
sapiban meg színes cuccban
az F-L-U-O-R
a partyállat, ezt tudnod kell
mer' az élet csak úgy lesz jó
ha felpörög, mint az electro”
A költő kissé túlértékeli saját személyét, hiszen feltételezi, hogy a hallgató tisztában van azzal, milyen jelenség, amikor a költő megjelenik egy társastánc-összejövetelen. Ha mégsem lenne tisztában a hallgató ezzel, a költő kisegíti saját küllemének leírásával. A megjelenésének elemzésével kiderül, hogy a költő mentalitása a 16 év alatti ifjú hölgyekben férfias benyomást kelt, így nyilvánvaló, hogy a költemény nekik szól. Az általa viselt holmik becézett megnevezésével a költő maga ugrasztja ki a nyulat a bokorból. A napszemüveg, és a sapka becézett megnevezése, valamint a tiri-tarka ruházat viselete megkérdőjelezi a költő nemi identitását. Ezzel a költemény koncepciója is felborul, hiszen az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a költő vajon valóban csak a megszólított ifjú hölgyekhez vonzódik? Ezt megerősítendő a költő önmagát „partyállat”-nak, vagyis gátlástalan, féktelen ösztönlénynek titulálja. A férfi hallgató ezen a ponton összeszorítja a combjait rémületében. A költemény lezárásaként a költő tudatja, hogy számára csak akkor van értelme az életnek, ha az zajlik, mint egy divatos, effektekkel teletűzdelt zajfüzér, amit némi túlzással zenének nevez korunk ifjúsága.
A költemény tartalmi, és formai értéke a nullához közelít, kizárólag erőteljes alkoholos, vagy kábítószeres behatás alatt képes élményt nyújtani. A célkorosztály, valamint a költeményben leírt szándékok összegzésénél felmerül a költő büntetőjogi felelőssége, hiszen kiskorú lányokat kér intim együttlétre, és szexuális tartalmú filmek készítésére.
